Ez a második része a Fenyő-önéletrajznak. Az első részben folyton ide-oda ugrált az időben, de a lineárisabb részekben a gyerekkorától kb. 1970-ig jutott el. Ezt a könyvet onnan folytatja tovább: hogyan készült a Koncert a Marson lemez, hogyan lépett be Barta Tamás a zenekarba, hogyan szerzett jogosítványt, illetve ahogy megúszta a katonaságot.
Nem rossz sztorik, de az egész könyvre rányomja a bélyegét Fenyő stílusa: folyamatosan, kényszeresen, néha bekezdéseken át sorolja a szóvicceket. Ettől egyrészt nem halad a történet, másrészt a szóviccek leginkább arról szólnak, hogy rajongó lányokkal szexelt, nyali-fali, digi-dugi, és ez rendkívül kellemetlen. Ahogy az is kellemetlen, hogy a zenekari tagokon keresztül, Erdős Péteren át a kórházi betegtársakig mindenkiről olyan durván lekezelő hangon beszél, amitől megint csak az olvasónak lesz másodlagos szégyenérzete. Ez különösen igaz Sipos Péterre, aki tíz évig volt társa a Hungáriában, a német turnékon ő menedzselte a zenekart, ehhez képest egy jó szava nincs róla könyvben, csak alázza folyamatosan.
A 144. oldalon jön rá, hogy bizonytalan az egész könyv koncepciójában… De végül kialakul: a könyvben a Hungária együttes hetvenes évekbeli történetét mondja el. Ahogy a második nagylemez elkészülte után rögtön mindenki otthagyta őt, majd ahogy az új tagokkal turnézni kezdtek a környező országokban. A kötet nagy részét ezeknek a turnéknak a leírása teszi ki, bolti lopással, csajozással, csempészéssel és a Beatles-műsorral aratott sikerekkel.
Zenetörténeti jelentőségű a madridi út részletes leírása: sok későbbi rock and roll dal alapötlete ezen az úton született meg. Szintén részletesen ír a 77-es Metronóm fesztiválról és Erdős Péterről, valamint az elkészült, de végül nem kiadott Beatles-láz nagylemezről.
A könyv vége felé ír arról, ahogy egy németországi ismerőse bevezette a nyugat-berlini művészvilágba: elvitte például egy melegbárba, ahol attól félt, hogy megerőszakolják, de nyilván nem történt semmi. Máskor két lány egyszerre csábította el, ez az édeshármas is egy külön fejezet: jobban bejött neki, mint a melegbár, mégis azt írja, hogy később már nem vágyott rá. Valamint eljutottak egy olyan klubba is, ahol régi legendás rock and roll dalokat adtak elő idős zenészek, de Fenyő szerint olyan felháborítóan rosszul, hogy úgy gondolta, ő ezt sokkal jobban is tudná csinálni…
A könyv Sipos Péter disszidálásával ér véget. Ott Fenyő kér egy lélegzetvételnyi szünetet… és bár azóta sajnos meghalt, a lánya bejelentése szerint már megírta a harmadik részt, ami meg is fog jelenni ugyanannál a kiadónál.