A Kero-korszaknak mi csak a legvégét kaptuk el az Operettben, így az Elisabethet se láttuk annak idején. A slágerek viszont állandóan visszaköszöntek musical gálákon Kőbányától Gödöllőig, és ha már az Erkel Színház átment ilyen musical-újrafeldolgozó üzembe, megnéztük az Elisabethet egyben is.
A darab legnagyobb hibája az, amit Stephen King úgy fogalmazott meg, hogy a történetet megmutatni kell, nem elmesélni – egy színházban meg pláne azt kellene. Ehhez képest a történet jelentős részét nem látjuk, hanem a narrátor meséli el, esetünkben Serbán Attila Luigi szerepében, miközben táncosok táncolnak körülötte, illetve ismeretlen okból egy Temuról rendelt Puzsér Róbert is kísérgeti őt. Sőt, Luigi egy ponton narrátorból aktív szereplő lesz, mert ő szúrja le Sissit a darab végén – ez teljes szerzői aránytévesztés, a sok kitűnő színész mellőzése.
Azt viszont tökéletesen megértem, hogy Janza Kata miért nem tud még most sem lejönni erről a szerepről, miért játssza el újra és újra Arénában, gálákon, vidéki műsorokban Elisabethet. Nagyon szép jelmezek, pózok, emblematikus és drámai szituációk vannak a darabban a címszereplő számára.
Veréb Tamás pedig mint mindig, mindenki más felett uralja a színpadot, most éppen a Halál szerepében. Azon gondolkoztam, hogy ő olyan, mint Dolhai Attila: bármiben szerepel, mindenki mást elhalványít. Arra lennék kíváncsi, mi történne, ha Veréb Tamás és Dolhai Attila együtt játszanának valamiben. Az István, a királyban például Dolhai élete egyik alakítását nyújtotta Koppány szerepében, mellette viszont Kocsis Dénes láthatóan szenvedett Istvánként: se ő maga, se a közönség nem értette, miért ő lett végül a király. Ha viszont Veréb Tamás játszaná Istvánt, szerintem sokkal jobban megértenénk, miért ő győz végül Koppány felett…
Plusz a legnagyobb kihagyott ziccer: Szabó P. Szilveszternek és a Halálnak kellett volna egy közös jelenetet írni – a rendezés sajnos egyáltalán nem reflektál arra a tényre, hogy Szabó P. élete meghatározó szerepét éppen valaki más játssza el a színpadon.